(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán az általános biológia oktatója volt. 1973–1985-ben az SZTA Kísérleti Biológiai Intézetének, 1985–1992-ben a SZTA zólyomi Erdőökológiai Intézetének a munkatársa. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányai Ökológiai Karának oktatója. Tudományos munkássága során antropogén biotópok madárközösségeivel, az Északi-Kárpátok és a Pannon-medence kisemlős–ektoparazita társulások vizsgálatával, apró emlősök külső élősködőinek chorológiai, ill. bionómiai kutatásával foglalkozott. Öt szakmonográfia szerzője, ill. társszerzője. Eddig 256 szakdolgozatot publikált az állattan és az ökológia tárgyköréből (ebből többet Stollmann Andrással közösen).

(* 1922. nov. 3. Rozsnyó – † 2006 Zólyom) Mérnök, egyetemi oktató. A szlovák szakirodalomban Elemír Šulánként említik. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1939-ben a soproni Erdészeti Egyetem Erdőmérnöki Karának hallgatója lett, de a II. vh. miatt csak 1945 után a kassai Agrártudományi és Erdészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait. 1952-től a zólyomi Erdészeti és Faipari Főiskolán oktatott adjunktusként, majd docensként. 1970–1987 között az egyetem Bútor és vegyesipari tanszékének vezetője volt. Az 1971/72-es tanévben vendégtanárként oktatott a soproni egyetemen. 1989-ben vonult nyugdíjba. Tudományos kutató tevékenységének és szakirodalmi munkásságának középpontjában a bútorok, az épületasztalos és egyéb faipari termékek szerkezettana, fejlesztése, gyártástechnológiája állt. Technikatörténettel is foglalkozott. Számos egyetemi jegyzet szerzője volt, 6 szabadalmat jegyeztetett be. Magyar szakkönyveket is fordított cseh és szlovák nyelvre. – Fm. Technológia výroby nábytku (1965).

(* 1909. ápr. 29. Zólyom, † 1970. ápr. 6. Losonc) Építész. 1933-ban a prágai Műszaki Egyetemen végezte el az építészeti szakot. 1935-ig a pozsonyi Székely bútorgyár tervezője, 1935–1941-ben önálló tervezőirodát működtetett Losoncon. 1942–1944 között munkaszolgálatos volt. Hazatérése után családjával együtt gettóba zárták, ahonnan megszökött. 1945–1948-ban önálló műterme volt. 1948-tól 1958-ig állami alkalmazott, ekkor egészségi okokból nyugdíjazták. 1965–1970-ben a losonci magyar tanítási nyelvű Építészeti Ipariskola tanára volt. Az általa tervezett lakó- és családi házak legfőbb jellemzője a fukcionalizmus. – Ir. Klára Kubičková: Jeden z neznámych: Architekt Oskár Winkler (1909–1970). / One of the Unknown: Architect Oskár Winkler (1909–1970). Architektúra&Urbanizmus, 2000/1–2.

(* 1902. jún. 24. Zólyom, † 1986. jún. 8. Pozsony) Műfordító. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi oklevelet 1926-ban. 1946-tól élt Csehszl.-ban. Cseh és szlovák írók műveit fordította magyarra. A pozsonyi Új Színpad bemutatta szlovák nyelvű operettjét (Isten veled szerelem, 1959). – Fm. Sírkő a padláson (r., 1971.